Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az adott területen és kultúrában élő emberek legerősebb pillérei az Isten-szeretet és a hazaszeretet

2015.07.18

pomogats.jpg

E szöveg rögtönzött változatát elmondtam Nagyváradon a XII. PARTIUMI ÍRÓTÁBOR HARMADIK NAPJÁN: 2015. június 11.(szombat) 10 órakor, a fotók a felvidéki Nagy Erika érdeme

Köszönöm a meghívást, köszönöm, hogy Nagyváradon lehetek. 28 évet éltem a Mezőségen, 28 évet Budapesten – jó lenne élni még 28 évet, de ember tervez, Isten végez – most itt vagyok középen, a Partiumban, „Bihar-országban”, Pest vármegye után, a legnagyobb vármegyénk volt. A Nagyboldogasszonynak szentelt székesegyház első kápolnáját több mint kilencszáz évvel ezelőtt (Szent) László király alapította. A székesegyházban őrizték kürtjét és csatabárdját, ereklyetartóját, aranyozott ezüst hermáját. Sírja csodatévő zarándokhely volt. A néphagyományban, legendáinkban, mondáinkban az ő alakja és cselekedetei mindmáig a legélénkebben élnek a Kárpát-medencében Szent László térítette meg a székelyeket. Három háborúban megveri a kunokat, kiűzi Erdélyből; a nyugati végeken kiveri a germánokat az országból, Péter királlyal együtt. Bátyja I. Géza kerül a trónra, majd ő követte 1077-ben.

denes.jpgeloadas.jpg

Ma a Kárpát-medencében 19 település viseli Szent László nevét. Tisztelete nemcsak a korabeli Magyarországon élt erősen, hanem egyes nyugat-európai területeken is. Például a Rajna-vidéken! (Az erdélyi szászok egy része, Például a segesváriak onnan kerültek Erdélybe.)

A XV. századi belga városi bíróságok egyházi hatásra gyakran ítéltek zarándoklatra bűnösöket. Az ítéletek kiszabásánál olyan kegyhely-listákat használtak, amelyeken a szent helyek távolságok szerint voltak osztályozva. E listán mindössze három közép-európai kegyhely szerepel: a prágai Szent Vencel-templom, a bécsi Szent István-dóm, s a nagyváradi Szent Péter-templom.

Nagyvárad 1660-ban török kézre került. Ezután a szobrok és a székesegyház egyaránt elpusztultak.

Szent László Győrben őrzött hermája középkori művészetünk kiemelkedő remekműve. A fej a XII. századból származik, vonásai a Sír elpusztult fekvőszobrát követik. A mellrész az Anjou-korból való. A hermát Naprágyi Dömötör gyulafehérvári püspök vitte Győrbe, ahol a székesegyháznak ajándékozta.

Képes Krónika számol be nagy királyunk haláláról: „ A király pedig összegyűjtötte seregét és unokatestvére sérelme miatt megindult a csehek ellen. De amikor Csehország határára ért, nehéz betegségbe eset, akkor összehívta főembereit, követségbe küldte Marcel prépost és Péter ispánt Kálmánhoz, hogy térjen vissza Magyarországra.”

Szent László rövidesen meghalt és Kálmán unokaöccse lépett örökébe.  „Szentséggel és kegyelemmel telve költözött át az angyalok társaságába uralkodásának tizenkilencedik esztendejében – írja a Képes Krónika – és Váradon temették el saját monostorában, az Úr 1095-ik évében július 29-én vasárnap.”

Szent László férfiereje teljében volt, pár héttel előtte kérték fel a keresztes hadak fővezérletére, mint legméltóbbat, amit ő el is fogadott, II. Bresztiszláv cseh király ellen indult, s a határon halálos kór tör rá… a követekkel megbeszélésre került sor, tárgyalásra, poharazgatásra a háború elmaradt, a hadak visszatértek a holtbeteg királlyal.

A somogyvári apátság templomában temették el, s majd csak Kálmán király halála (1114) után II. István király vitette át koporsóját szekérrel Nagyváradra, a Szent László által alapított templomba. Temetési helyét illetően ugyanis vita támadt, és ószövetségi mintára istenítéletnek vetették alá magukat, hogy Lászlót Somogyváron, Székesfehérváron vagy – kívánságának megfelelően – Nagyváradon temessék el.

A népmonda szerint a Bihar megyei Nagykereki falu onnan kapta a nevét, hogy amikor Szent László koporsóját Nagyvárad felé szállították, az éjszakai pihenés után az itteni templomdombról a halottas szekér lovai maguktól megindultak Nagyvárad felé.

Már szentté avatása előtt számos csoda történt sírjánál, melyet legendája is felsorol. Vakok, süketek, sánták, némák „László érdeméből gyógyultak meg.”

E csodás gyógyulások, s a nagy király élő tisztelete, mely a sírjához való zarándoklatokban is megnyilvánult, vezetett oda, hogy III. Béla kérésére III. Celesztin pápa 1192-ben szentté avatta. A szertartás alatt a legenda szerint „fényes ragyogású csillag mutatott az égen a kolostor irányába, ahová a szent testét helyezték.”

 Térjünk vissza a Szent Lászlóról elnevezett településekre, mindegyik szent hely, azért mert „gyógyforrást fakasztott”, azért mert sokan hittek és meggyógyultak, azért mert kápolnát, templomot alapított kilencszáz évvel ezelőtt, de például napjainkban is a legkeletibb helyekről és a legnyugatibb településekről kerülnek elő Szent Lászlót ábrázoló freskótöredékek. Erdélyben református és unitárus templomokból, például Nyárádszentlászlóról. Amikor ott jártam az oltárnál, a szentélyben is folytak a régészeti ásatások; gyönyörűen besütött a keleti napfény, délután a nyitva hagyott templomajtón szabályosan beözönlött a nyugati napfény. Csak a több kilós, kovácsoltvas kilincs is gyönyörűséges értéket képvisel. A székelyföldi további négy helységet is felsorolom: Oláhszentlászló, Kisszentlászló, Homoródszentlászaló, Szászszentlászló. Már a nevekből is látszik, hogy nem csak a magyarak szerették Szent Lászlót.  Még felsorolom a Szlovénszentlászlót (Trianonban a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz került, Jugoszláviához, ma Szlovéniában található. Zalában Zalaszentlászlót, Pusztaszentlászlót, Szécsiszentlászlót és Bucsuszentlászlót. Bucsuszentlászlóról akarok beszélni, mert ott többször jártam és az Új Ember katolikus hetilapban meg is jelent cikkem, azzal a címmel, hogy „… a legutóbbi időkben végbement számos csoda…” Arról számoltam be cikkemben, hogy a Szent László forrása mellett van egy méteres betontalapzaton álló csatabárdos Szent László szobor, üveg alatt, a vaskeret rozsdás, akárcsak a lakatja, de Szent László lábánál kék ínfű virágzik. Az öcsémmel voltam le is fényképeztem, izgatottan, átlényegülve keressük a plébánost, nem találjuk, a templom takarítóasszonnyal beszéltem, aki zalai tájszólásban mondja, hogy azt az ajtót nem nyitálja senki, de mindig nő ott egy ibolyaszerűség, mondom hogy ínfű, kérdezem, hogy nőhet a betonból, mondja, hogy, van ott víz, mondom hogy nem szivároghat fel a betonon át, a virág egy lágyszárú kis évelő. Az igaz, mondja, mert a tavaly nyáron kiapadt a kút is, csak „csip-csup” folyt, akkor ez csoda, hallotta ő a szomszéd faluban élő öreg orvostól, hogy gyógyvíz, mert már több embert meggyógyított a bőrbetegségből. Következő alakommal viszem a fényképet, keresem a plébánost, de temetésen van, nem tudtam megbeszélni vele, következő alkalommal, pár hónap múlva sem találtam a plébános urat. Úgy éreztem megírom, de előtte több helyi emberrel beszéltem az utcán és a büfében. Figyelmesen elolvastam a szép kétágú templom faláról minden táblát és hirdetményt. Tanulmányoztam minden képet. Az egyik okirat keltezése 1694, arról szólt, hogy a gyógyulások következtében adományozták a kápolnát a Szeráfi Szent Ferenc Atya Rendnek: „Mi Szécsényi Pál, Veszprém város és Veszprém vármegye főispánja, császári és királyi kamarás, szentgotthárdi apát stb. Adjuk tudtukra örök emlékezetül mindazoknak, akiket illet, a következőket: Tudomásunkra jutott, hogy a Boldogságos Szűz Máriának, szentemlékű magyar király Szent László építette kápolnájának – amely helyet a nép Szentlászlónak nevez és amely Veszprém egyházmegyében, Sala vármegye területén fekszik – a legutóbbi időkben végbement számos csoda a kápolna Patrónájának nagyobb tiszteletét mozdítja elő. Az új-hold vasárnaponként oda zarándokló hívősereg kéréseit nem ritkán csodás, bő isteni kegyelmekkel teljes meghallgatás kíséri…”

Aki teheti, menjen el a Zalaegerszegről 12 kilométerre fekvő Bucsuszentlászlóra, a Fogolykiváltó Boldogasszony napján rendezett búcsúra.

 

Térjünk vissza középre, Nagyváradra, hallom az itteni püspök is újra szeretné zarándokhellyé tenni e szent helyet, mint volt hajdanában. Szent e hely, érezni lehet a hely szellemét, nem latinul, szent, mert nagyjaink jártak erre. Szent, mert itt nyugszik Szent László királyunk, aztán 1131-től II.István királyunk, Szent László unokaöccse, 1319-től Beatrix királyné, 1395-ben Mária királynőt is ide temették kívánsága szerint. 1437-ben Luxemburgi Zsigmond is itt nyugszik, aki német, cseh, magyar király s német-római császár is volt, innen támadt fel, ha Isten megbocsátotta neki azt, amit a cseh Husz Jánossal és huszitáival tett, de kétségtelen, hogy Szent László legnagyobb tisztelője volt, mondhatnánk imádója: az élet és a halál mezsgyéjén megérzett valamit a magyar lélekből!

esti-felolvasas-2.jpgesti-felolvasas-4.jpg

Arany János a közeli Nagyszalonta született, aki a Szent László című költeményében írta:

 

Monda László a nagy király,

Eredj szolgám, Laczfi Endre,

Küldj parancsot, mint a villám,

Köss nehéz szablyát övedre.

A tatártól nagy veszélyben

Forog Moldva, ez a véghely:

A tatárral veled menjen

Tízezernyi lófő székely.

 

E csodás gyógyulások, s a nagy király élő tisztelete, mely a sírjához való zarándoklatokban is megnyilvánult, vezetett oda, hogy III. Béla kérésére III. Celesztin pápa 1192-ben szentté avatta. A szertartás alatt a legenda szerint „fényes ragyogású csillag mutatott az égen a kolostor irányába, ahová a szent testét helyezték.”

1370-ben fejeződött be a nagyváradi székesegyház építése. Déli kapujára ekkor került Futaki Demeter püspök rendeletére a magyar Három-királyok: Szent István, Szent Imre és Szent László bronzszobra, 1390-ben pedig Zudar János püspök a főkapuval szemben felállíttatta Szent László király híres lovas szobrát. Mindegyik Kolozsvári Márton és György alkotása.

A szobrok köré legendák fonódtak: amíg a szobrok megvannak, addig ellenség nem foglalhatja el a várost.

1406-ban nagy tűzvész pusztított a templomban, ám Szent László ereklyéi sértetlenek maradtak. Ennek hírére még Zsigmond király is elzarándokolt Nagyváradra, akkor határozta el, hogy ő is a szent király mellé temetkezik, mint ahogyan az előbb a lélekről is volt szó. (Egyébként a kereszténység előtti táltosok is gyógyítottak és tanítottak, sosem felejtem el a szamosújvári szeretett református papomat, Szőke Sándor bácsit, akinek megvolt a jogi végzetsége is, de nyolcadikos koromban a konfirmációra mégis a régi magyar vallásból is felkészített, hogy a magyarok legjobban a fehér nyírfa finoman rezgő levelét, a szellemet tisztelték!)

Maradjak a nagyváradi székesegyháznál, mert már a kezdetektől számos búcsúengedélyt kapott. 1453-ban V. László király is meglátogatta Szent László sírját. Szent László nagyváradi egyháza és sírja a középkori magyar állam egyik legfontosabb szakrális központjává lett. A XV. század Szent László nagyváradi tiszteletének fénypontja.

Az 1500-as évek azonban fokozatos megpróbáltatásokat hoznak. Részben a török háborgatja a környéket, a szent király tiszteletét pedig a hitújítás kezdi ki.

Nagyvárad 1660-ban török kézre került. Ezután a szobrok és a székesegyház egyaránt elpusztultak.

Nagyváradon ma található 16 római katolikus templom és 4 elpusztult római katolikus templom, 9 református templom, 1 evangélikus, 3 zsinagóga, görög katolikus templomról nincs adatom, nyilván kevés intézményt kaptak vissza az ortodoxoktól az úgynevezett rendszerváltás után, akik az óta még jobban gyarapodnak.

A román ortodox egyház és a román kis egyházak is erősek, tanulni lehet tőlük hitet és összetartást, mert ők a szocializmusban először voltak románok, csak azután „kommunisták”. Lengyelországban is erős a római katolikus egyház, mert a lengyelek is először voltak katolikus lengyelek, csak másodsorban „kommunisták”. Magyarországon a magyarok először voltak „kommunisták”, azután jöhetett szóba a magyarságuk, ha egyáltalán maradt valami belőle az 1948-tól tartó lelki rombolásból a kilencvenes évek elejéig. Nyugat –Európában – ki hitte volna! – még drámaibb a helyzet, pedig, ott a polgároknak nem volt szocialista-kommunista elnyomásban részük! Csak az utolsó negyedszázadban derült ki, hogy Nyugaton régen is, erősebbek voltak a baloldali és mindenféle életidegen szabadosságra és nihilizmusra épülő tákolmányok, mint Keleten, például most a napokban hoztak egy törvényt a norvég honatyák, miszerint egy 7 éves gyerek, maga döntheti el nemi identitását. Erről ennyit. Nesze neked „demokrácia”! (Jut eszembe, hogy a kilencvenes évek elején a feleségemmel Stuttgart belvárosában csatangoltunk, nézelődtünk, már akkor is sok volt a színes bőrű a pályaudvar környékén, de a legfurcsább az volt, hogy a katolikus templomokban nem volt oltár, hatalmas vásznakon, nonfiguratív festmények éktelenkedtek. Aztán bementünk a központi evangélikus templomba, nemsokára kezdődött az istentisztelet, mivel mindketten reformátusok vagyunk, maradtunk, megszámoltam, hogy a fiatal pappal együtt csak 12-en állunk a hatalmas tér templomboltozata alatt, közepén. A pap egy keveset prédikált, aztán zsoltárt énekeltek, a feleségem is bekapcsolódott, hisz a dallama régi református szöveggel is ismert. Közös ima után, a feleségem is szőkés, a pap oda jött és kedvesen üdvözölt minket, és bíztatni kezdett, hogy jöjjünk máskor is, csak akkor szállt el arcáról a mosoly, amikor feleségem megmondta, hogy magyar turisták vagyunk.)

A Közel-Keleten 30 évvel ezelőtt a lakosság 30 százaléka volt keresztény/keresztyén, ma 5 százaléka, a többieket vagy megölték, vagy az iszlám állam üldözte el, s ha így folytatódik, egy keresztény sem marad… De, ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Vajon ezt a saját bátorításunkhoz szükséges igét egy életen át hányszor rebegjük el? Nagyváradtól a szélrózsa minden irányába szeretni és összefogni kellene! Az összefogás az egyetlen járható út, aztán a jó szövetséges megtalálása: az utcán visszaköszönők közül. Ha nem fogunk össze, nem vagyunk! Honoluluig lovagolhatunk! De már se lovunk, se abrakunk.

Szent László idejében sem volt könnyű az élet, a Dunántúlról Szent István halála után ki kellett verni a frankokat a megkoronázott Salamon és Péter királyunkkal együtt, ebben is oroszlánrésze volt László hercegnek, majd 1077-től királyként állítja helyre a rendet. A németekkel, a nyugatról beözönlő idegenekkel még zsoldossereget is szervez Oroszországból, Lampert öccse Lengyelországból, de ha magyarokat kellett levernie, azokat meg is siratta. A kunokat három háborúban veri ki Erdélyből. A székelyek kedvéért katolikus hitre térnek. A pápánál kijárja, hogy Istvánt, Imre herceget és még három jó magyart szentté avathasson Magyarországon. Elfoglalta Horvátországot, de nem rabolta ki, mert itt mindenünk megvolt, horvát kérése szabadították meg őket a kalmár velenceiektől. Ugyanezt kérték a dalmátok utódjától Könyves Kálmántól, aki Dalmáciát csatolta a Szent Korona országához. A horvátok első királyukként tisztelik Colomon néven! Mindig voltak belháborúk pogánylázadások, s minden irányból törtek az országra idegen hadak, de Szent László erős, gazdag Magyarországot adott át Kálmánnak. Nálunk mindig az összefogással volt baj, mert annyira kreatívak, vakmerők, rámenősek vagyunk, de ha eljött az idő talpra ugrottunk! 1100 év alatt sokszor kellett újra és újra elölről felépíteni az országot, elég, ha csak az 1241-42 es tatárdúlásra gondolunk, amikor IV. Béla királyunk és szűk udvartartása is elmenekült az országból a horvátokhoz, de útközben imádkozott, s kérte az istent, hogy szabadítsa meg Magyarországot a tatároktól, születendő leányát máris istennek ajánlotta. A két millió magyarságnak meghalt fele, egymillió magyar marad, de volt hit és összefogás, sikerült talpra állítani Magyarországot, ezért szerepel friss tankönyveinkben is IV. Béla királyunk, mint a Második Honalapító királyunk! A Horvátországban megszületett lánya a Nyulak (Margitszigeten) jótékonykodott, gyógyított, szent lett, idvezült. De azt se felejtsük el, hogy az Árpád-házi királyaink adták a világnak a legtöbb szentet és boldogot.

Az elmúlt két napban nagyon sok szép előadás hangzott el a XII. Partiumi Írótáborban. Trianonról minden előadás kapcsán szó esett. Pomogáts Béla irodalomtörténész előadása: Trianon a történelemben és a magyar irodalomban címmel jó volt hallgatni, fülelni. Nagyon szépen kifejtette előadása után, hogy az itteni románokkal fel kell venni a kapcsolatot, beszélni kell velük, dialógust kezdeményezni, meg kell hívni őket.

Nézzünk vissza több mint ezer ével! Jó lenne előre is nézni ezer évet! De csak Isten a megmondója, hogy holnap, holnapután milyen vándor népek özönlik el, foglalják el Európát. Azt már mindenki érzi és látja, hogy valamit nagyon elrontottunk. Meg kellett volna maradni a hitben.

Száz évvel ezelőtt, 1915-ben felállított Kárpátok Őre kolozsvári emlékmű hű mását készítették el és avatták fel 2013-ban a csomortáni (Székelyföldi település) iskola udvarán. Úgy látszik, van még erő, lélek a végeken! Az emlékmű központi eleme egy több mint két méter magas, tölgyfából készült, határőrt ábrázoló szobor. Ezt egy minden oldalról csíki székely kapura emlékeztető, cserefából készült torony veszi körül. Ferencz Csaba, Csíkpálfalva polgármestere köszöntőjében arról beszélt, hogy a Kárpátok Őre emlékmű a település központi helye lett. „Ma egy olyan csatára emlékezünk, amelyre büszkék lehetünk, melyet a feledés homályába próbáltak száműzni. 907-ben az akkori Nyugat-Európa – ahogy ma mondanánk –, a Frank birodalom fogott össze és teljes haderejével tett kísérletet a Kárpát-medencei magyarság megsemmisítésére. A magyarság örökös hivatása az őrt állás, az Istenbe vetett hit védelme!”

Alkotásra szeretném ösztönözni a nagyváradi fiatal írókat 2015-ben, igaz engem sem nagyon ösztönöznek, teszek a dolgom, míg Isten engedi, tanári fizetésemből kis családommal együtt boldogulok, ahogy lehet.

Ma már ösztönözni sem lehet senkit, mert erőszakosnak tartanak. Jó. Akkor emberségről formát, vitézségről példát adjon Balassi Bálint! Én A lélek örök című könyvemből Balassi Bálint még hadakozik novellámból részleteket szeretnék felolvasni. Ezt a novellámat 2008 áprilisában írtam Budapesten, hála Istennek az a kormány két év múlva megbukott. Nem ezért a novelláért! A mai magyar kormány szeret titeket! Arra gondoltam, hogy Nagyváradon is írhatnátok egy ehhez hasonló novellát itteni harcaitok megvívásának lehetőségeivel, szívetekben a boldognak lenni vágyával… Szent László még hadakozik! – lehetne a címe.

Balassi Bálint még hadakozik (részlet)

Mindig hadakozik a lélek, bölcsek tapasztalatán vándorol. Nagy seregek vonulnak a Hadak útján. Nekem, Balassi Bálintnak már vitézi énekem sem lehet e hazában? Nyitott könyv az életem, itt állok tér-időben végvári vitézként talpig hűségben.  … Lóhátról is Pest–indulót pengetek nektek a rendes feltámadásig! …

A Határ útnál, képletesen, újra a törökre rontottam; kifújtam magamat s újra elvettem Dobó Krisztinát. Párducos kacagányom alá terítettem. Friss ereken, tisztásokon, lankadni nem akaró, vad erőm vagdalkozott, futtatott; rózsák illatozásának s madarak dalának mámorában, beteltem a szabad élettel, ahogyan régen megénekeltem, hogy „igyunk, lakjunk egymással vígan szeretetbűl!”

Szavam ne felejtsem, a Határ útnál vágtáztam, de lovam hirtelen felágaskodott, visszahőkölt. Ott állt előttem, egy szép orcájú, delejnézésű leány. Kegyeiért boldogan megadtam volna magamat először és egyben utoljára, amikor kardot rántott és azonnal erős eurót követelt tőlem. Förtelmes hastánc és csípőriszálásba kezdett, s egyéb szolgáltatásait hangsúlyozta, ígérte, de már szelídebben. Magamban nagyon elkeseredtem, hisz én egész életemet szolgáltattam ki, véremet ontottam a hazáért, bő bőrömet vittem a török s mindenféle vásárba! Ó Istenem, milyen világba csöppentem vissza? Nem elég, hogy csak anyámasszony katonáival találkozom lépten-nyomon, hanem itt vannak ezek az álruhás kémek (kimondani is restellem: család és gyerekellenes ringyók). Dühösen a budai fürdőig vágtattam, törökül kezdtem el énekelni, Kobzos Kiss Tamás hangjával, s lantjával szépen erősített engemet. Elütve a bajokat, kínomban tréfáltam, hogy hány patkó van egy lovon vágtában? Mondták, hogy négy. Dúdoltam, hogy egy sem, mert a ló van a négy patkón. Hajnalban újra lóhátra pattantam, táltosom parazsat evett, nem kell soha füvet vágnom, alig bírtam irtani a handabandázás átkát, a minden értéket megölő önzés és fösvénység gaza mély gyökeret vert. …

Fehér ménemről beszélek, aranyos nyeregben, lelki fegyverzetben. Nem vér és hús ellen hadakozom. A sátáni hatalmak ellen örökös tusakodásom van. Isten minden fegyverét rám bízta, legszebb páncélzatával ruházott fel, hogy védjem a nemest.

Isten úgy akarta, hogy kardos lélekként újra megéljem a haza siralmas sorsát. Az égbe kiáltó nagy igazságtalanság miatt, már a túlvilágon sem volt maradásom, itt vagyok, másként nem tehetek, látom már az egek is leszakadtak! Rablók és nemzetárulók élvezik a magyar nép jussát. …

Még a világ a világ, az adott területen és kultúrában élő emberek legerősebb pillére az Istenszeretet és a Hazaszeretet lesz. A fehér galamb, s nekünk a turul – lásd Munkács várára visszaszállt!– mindegyre újjászületik e látató világban! Mindig a bensőből fakadó láthatatlan és hallatlan érzelmi viharok éltetik az embert!

Vérzik a szívem, de hiszem és vallom a feltámadást. Meg van írva, hogy sokat kell, szenvedjen az istennek fia, míg minden be nem teljesül… Hát aztán nekünk? Vérzik a lelkem, a kardom csak szeretne, de nem találok egy megbízható fegyver-tisztitó csiszárt sem. (Régi és új szakmák kihalóban.) A honvéd, (pénz)hivatásos katona, a rend(csend)őr fellépése csak a polgárral szemben hatékony. Nincs nemzetstratégia és jövőkép! Mindig jobbat reméltünk, de arcpirulás nélkül mindig rosszabb helyzetbe taszítottak…

Térjetek végre magatokhoz jóravaló emberek! „Az egyetlen dolog, ami szükséges a Gonosz diadalához, hogy a jó emberek ne tegyenek ellene semmit.” Edmund Burke mondta, nem ismerem, de le a kalappal előtte, akkor is, ha ő, vagy csak észkincse kering az interneten!

Ne nézzetek rám, annyira gyámoltalanul! Savószínű szemetek örök posványba süllyesztenek! Ennyire reménytelen lett a jól és jót hallás?

Történelem: az egymást gyilkolás. Amit tanultunk, az életben nem használható. Amiért küzdöttünk elveszett. A tudomány, akár a szenvedély arra való, hogy bizonytalanságunk dzsungelébe zaklasson. Mélyebb és még fájóbb legyen hiányérzetünk. Árnypad alatt fű-hínárszálakat matatunk, s legjobb esetben megfoghatjuk az ismeretlen fénynyalábok legutolsó istenségét.

tokes-laszlo.jpgtokessel.jpg

Végül Juhász Gyulát Testamentum című versének első három versszakát olvasom fel:

Szeretnék néha visszajönni még,

Ha innen majd a föld alá megyek,

Feledni nem könnyű a föld ízét,

A csillagot fönn és a felleget.

 

Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,

Könnyek vízét és a Tisza vízét,

Költők dalát esték bánatát:

Szeretnék néha visszajönni még.

 

Ó, én senkit sem háborítanék,

Szelíd kísértet volnék én nagyon,

Csak megnézném, hogy kék-e még az ég

És van-e még magyar dal Váradon?

 

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Juhos-Kiss János

Budapest, 2015. július 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

1192 Budapest Kábel u. 4

(Juhos-Kiss János, 2015.08.29 09:38)

Barátom nem facbukos, ezért nekem írt e-mailja az alábbiakban olvasható.
Janos Juhos-Kiss
Kedves János!

Gyakran eszünkbe juttok, és egy ilyen szerencsés pillanatban nyitottam
meg honlapodat, ahol nagy élvezettel olvastam Nagyváradon elmondott
beszédedet. Szép beszéd, lelkiismerethez, magyarságunkhoz szóló. Engem
mélyen megérintett, de vajon hány ember gondolkodik hasonlóan? Úgy
gondolom sorsfordító napokat élünk, amikor az ilyen beszédnek el kellene
jutni mindenkihez, és fel kellene ébreszteni azokat, akikben még
pislákol a tisztesség lámpása. De most sokaknak fontosabb, hogy feledve
múltunkat és nem törődve jelenünkkel, jövőnkkel vérfrissítésért
sóvárogjanak Afrika, Ázsia belsejéből. Nekünk ilyen vérfrissítésre van
szükségünk? Szent László nem nyugodhat a túlvilágon. Hol van a szellem,
amely egykor oly erőssé tett minket? Idegen lelkű emberek uralkodnak
felettünk, védtelenek vagyunk, Merkel most adja el Németországot, és
talán magával ránt minket is.
Néha felemlegetik az értelmiség szavának hiányát. Valóban hol vannak ők,
akiknek nemzetünk érdekében szót kellene emelniük. Sokan közülük a másik
oldalon állnak, és nemzetünk ellen dolgoznak, a másik fele pedig vagy
hallgat, vagy nem jut szóhoz.

Örülök, hogy olvastam beszédedet és jó lenne ha sokan meghallanák és
erőt merítenének belőle.
Lesz még magyar megújulás?

Remélem a nyaratok jól telt. Mi Szlovéniában jártunk, felkerestünk
néhány első világháborús helyszínt, emlékeztünk.
A nyári nagy meleg belénk fojtotta a tetterőt, ez mér nem nekünk való.
Háromszor voltunk strandon unokákkal, egyébként két hetet kivéve
táborokban voltak, vagy szüleikkel nyaraltak. Ők még bírják a meleget,
bár a 30 fokos Balaton nekik is sok volt.
Hétfőn (31.-én) még elutazunk néhány napra Kőszeg környékét körbejárni.
Kell egy kis kikapcsolódás még, hogy szebben zárjuk az idei nyarat.
Utána már nekünk is feladatokat ad az iskola, de csináljuk ameddig
bírjuk, remélem még sokáig örülhetünk unokáinknak.

Mindannyiatokat szeretettel ölelünk

Járai család

 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Juhos-Kiss János

+36-30-310-59-57

juhoskiss@yahoo.com

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Május / 2021 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 244210
Hónap: 3957
Nap: 139